Két Lámpás -RePlay

RePlay

 

Játsszák: Jobbágy Kata, Boros Ádám, Boda Tibor (a másik szereposztásban Kardos János), szövegkönyv: Boda Tibor, rendezte a Trainingspot Társulat csapata Stephen Belber Tape című drámája alapján. 

Biztos veletek is előfordult, hogy egy színházi előadás, film vagy könyv pont akkor talál meg titeket, amikor a benne fölvetett téma, erkölcsi dilemma éppen erősen foglalkoztatott benneteket. Ez történt velünk is a Trainingspot Társulat RePlay c. előadásán. Azon a héten nem csak a facebookunk pörgött egy tizenévvel ezelőtti iskolai közegben megtörtént szexuális visszaélési ügyön.

Mi is úgy éreztük, alaposan át kell gondolnunk az esettel kapcsolatos álláspontunkat, mert ismertük a szereplőket. Így a RePlay igazi találkozás volt az éppen zakatoló agyunkkal, sok mindent segített helyrerakni, ami helyrebillentésre szorult bennünk. Pedig az alapanyag nem új, Stephen Belber Tape című darabja 1999-ben íródott, 2001-ben pedig filmes feldolgozás is készült belőle Richard Linklater rendezésében. Mégis, nagyon más pusztán látni a filmet, hallani az eseteket, és megint más a saját nappalinkban megfigyelni az érintetteket játszó színészek rezdüléseit. Márpedig a Trainingspot Társulat éppen arra vállalkozott, hogy ezt a jelentős kérdést a nézők lakásába vigye el. Ugyan mi az Óvóhelyen láttuk a produkciót, sokszor előadták már magánlakásokon, és ti is meghívhatjátok a kis csapatot, hogy alámerüljetek az elfelejtett múltba, és a 10-20 éves eltemetett emlékeket, sztorikat visszahozzátok a jelenbe, aztán pedig egy jót beszélgessetek róla.

A "Replay - Szobára Visszük a Színházat" fb oldal.

A magyar változat szövegkönyvét Boda Tibor dolgozta át, és ez nagyon jó tett a drámának. A film az összehasonlítási alapunk, és úgy érezzük a Trainingspot változata nyelvileg sokkal érdekesebb, viccesebb, frissebb, és a krimi dramaturgiájának megfelelően sokkal több kétértelmű, homályos szövegrészt tartalmaz. Így még jóval az előadás végét követően is van gondolkodni valónk azon, hogy mi is történt, és hogy valójában mi lehetett a szereplők pontos motivációja.  

img_2832-076134be89.jpg

Boda Tibor (Viktor)

Az Óvóhely színházi tere egészen különleges tér, és ezt nem is hagyják reflektálatlanul a színészek. Tökéletesen hihető, hogy a vidékről Budapestre fellátogató csóró Tibit (Boros Ádám) inkább ebben a lepukkant klubhelyiségben helyezi el bátyja, mint a saját lakásában. Ide várja legjobb gimnáziumi haverját, Viktort (Boda Tibor) pár tucat dobozos sör társaságában. Később előkerül néhány csík kokain is... hiába, Tibi szeret veszélyesen élni. Viktor kezdő filmrendező, holnap fogják bemutatni első filmjét az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Nagyon hipszter, nagyon értelmiségi, nagyon bejött neki az élet. Valószínűleg a jelmez is, ahogy a rendezés, közös munka, és nagyon eltalált, már a két karakter első megjelenésénél tudjuk, hova tegyük őket.

img_2797-2-f40b6b27d1.jpg

Boros Ádám (Tibi)

Első benyomásunk a továbbiakban sem tűnik el, de jelentősen átszíneződik a két férfi erős interakciói, a kapcsolat dinamikájának állandó változása miatt. Ahogy a múlt eseményei előkerülnek, egyre mélyülnek a szereplők dimenziói. Erőteljesen fölvetődik a kérdés, hogy mennyiben vagyunk azonosak tíz évvel ezelőtti önmagunkkal. Felelősek vagyunk-e egy olyan életszakasz hibáiért, aljasságaiért, amikor még nem is voltunk igazán önmagunk, csak próbálgattuk jövőbeli személyiségünk variációit? Van-e kin bosszút állni, létezik-e még az a 18 éves ember, aki megbántott minket? Folyamatosan változik, hogy kinek drukkolunk a színen, kit sajnálunk meg, és kit küldenénk el melegebb éghajlatra. Milyen súlyú az a bűntény, ami megengedi, hogy tőrbe csaljanak egy embert? Egy vétség, botlás esetén is jogos a kész tények elé állítás? Az előadás jó első két harmadában a fiúké a terep. Az ő nosztalgiázásuk, kakaskodásuk, lelkizéseik, összeütközéseik tarkítják az elég izgalmas játékmenetet. Közben elgondolkodunk azon, hogy mennyit bír inni egy színész előadás közben, és ha nem kokó, akkor mi az, amit szívnak. Mindeközben lefoglal minket, hogy megkíséreljük felfogni, hogy ki az erősebb jellem. Ki irányít, ki dominál és ki manipulál?

img_2845-2-b5d885db8c.jpg

Jobbágy Kata (Zsuzsi)

A harmadik szereplő, Zsuzsi (Jobbágy Kata) megjelenésével folytatódik a kérdések halmozódása. Van-e jogunk tíz évvel ezelőtti ügyekben előrángatni az áldozatot és rákényszeríteni a bocsánatkérésünket? Egyáltalán kioszthatjuk-e mi az áldozatszerepet másokra? Ráerőltethetjük-e a mi értelmezésünket a történtekkel kapcsolatban? Mi van, ha ez a nő nem érzi áldozatnak magát? És mi történik, ha a nő megelégeli, hogy még most is, érettségi után hosszú évekkel, a két fiú egymás közötti játszmájában eljátssza a pingpong labda szerepét? Zsuzsi megoldása mindezekre igencsak ütősre sikerült. Rendkívül felszabadítóan hatott ránk, hogy újabb és újabb szempontok és lehetséges magyarázatok kerülnek elő a lány megjelenésével. Így ha a válaszokat magunknak is kell kitalálnunk, mégis kielégítő lezárással hagyhattuk el a színháztermet, ami lényegében az, hogy sokkal többrétű a kapcsolati erőszak, mint ami első blikkre eszünkbe jut róla. A társulat láthatónak nagyon alaposan végiggondolta a felmerülő szempontokat, csak dicsérni tudjuk ezt az okos előadást. Az alkotók azt ígérték, hogy a későbbiekben feldolgozó foglalkozás is fog csatlakozni az előadáshoz, amire a felnőtt közönségnek is szüksége lenne.

A Trainingspot Társulat igen mozgékony csapat, két szereposztásban is játsszák az előadást, és viszik, ahova hívják őket. Nagyon értékes kezdeményezés, hogy gondoltak a felnőttekre is, és nem csak középiskolák felsőbb osztályaihoz vinnék az előadást (ami most nagy divat), hanem lakás-, ill. szobaszínházként akár nagyobb baráti társaságok is meghívhatják őket. Különösen jól el tudnánk képzelni a produkciót mindenféle civil szervezetek metooval, kapcsolati erőszakkal, férfi-nő szerepekkel kapcsolatos vitaestjei elé gondolatébresztőnek.

Kedves Kata, Ádám, János és Tibor, nagyon köszönjük ezt a lebilincselő, profi és okosan megtervezett előadást!

Forrás