Kötmese

„ Én úgy képzelem, hogy a csillagok nem csupán izzó gázgömbök, ahogy a tudósok tartják. Én azt képzelem, hogy azok világító gombolyagok. Olyan gombolyagok, mint mi, csak olyan erősen fénylenek, hogy még mi is láthatjuk őket. És ha valaki elmegy közülünk, akkor ilyen fénylő gombolyag lesz belőle és vigyáz ránk onnan fentről, ahonnan mindent jól és tisztán látni. Néha, igazán ritkán még azt is látni, ahogy a vékony fonalszálak megcsillannak. Ezt persze csak én képzelem…na de ki mondja azt, hogy ez nem igaz?”




                                                                                                                                         /Kötmese: Tina mama/